Google+

Az orosz konzul

Hozzászólás

Az albánok ölték meg 1903-ban, szobránál a koszovói szerbek ma is Oroszországhoz fohászkodnak

Az orosz konzul

szerző: Kakuk György
2008. június 10. kedd

Én vagyok az újkori szerb történelemben öreg Szerbia felszabadításának első áldozata.

Oroszország maradt a koszovói szerbek reménye, na meg Grigorij Sztyepanovics Scserbina orosz konzul. Vízumot már nem ad, csak önbecsülést: százöt éve albánok ölték meg. A szobráról is mesél Kakuk György, a zóna hivatásos békefenntartója.

„Én vagyok az újkori szerb történelemben öreg Szerbia felszabadításának első áldozata” – mondta Grigorij Sztyepanovics Scserbina orosz konzul, majd meghalt. A történet (történelem?) szerint albán martalócok sebezték halálra, amikor Koszovóba látogatott 1903-ban. Az nem tisztázott, hogy ki jegyezte fel Scserbina konzul utolsó szavait, de ez jelen esetben nem is igazán fontos. A lényeg, hogy orosz volt, és az albánok tették el láb alól. És ez most pont elég. Így az erőszakos halált halt konzul nem kerülhette el, hogy emlékművet állítsanak neki Észak-Mitrovica főterén.

Áll ott szegény Scserbina bronzba öntve, aktuálpolitizálva. Az emlékmű talapzatán bronzbetűkkel szedve állnak utolsó szavai, az Ivo Lola Ribar utca irányába néz, és mintha a kezével intene is arrafelé. Szemben vele – ez is aktuálpolitika, még nála is aktuálisabb – Toma Nikolic, a Szerb Radikális Párt elnöke szegezi rá tekintetét egy gigantposzterről. Amikor éppen nincs választás Szerbiában, ez a ritkább, akkor egy Markovic nevű helyi hentes reklámja fedi le a helyi koordináták szerint értékes reklámfelületet. De ott van Scserbinával szemben az állandósuló pódium, a hely, ahol a helyi szerbek tiltakozó megmozdulásainak szónokai szoktak állni. A pódium mellett a transzparens: „Oroszország velünk van!” Hát így.

Az észak-koszovói szerbek vallásos meggyőződéssel hisznek Oroszországban. Ez maradt az egyetlen reményük. Egy szövetséges, amely nem hagyta őket magukra, amikor mindenki, aki arra járt, rúgott egyet rajtuk. Itt, Észak-Mitrovica főterén sűrűsödik egybe minden, világpolitika, geopolitika, az új Oroszország öntudatra ébredése, a kétpólusú világrendszer összeomlását követő unilateralizmus vége, hogy Oroszország nehezen megkerülhetővé vált a világpolitikában. Itt látható kicsiben minden, amit az Európai Unió ügyetlenkedése okozott. Sikerült elérni, hogy Oroszország újra tényező lett a Balkánon. A helyi szerbek, ez a kis közösség, nem több mint 45 ezer ember egy magyar megyényi területen, hisz abban, hogy az egyetlen létező segítség nem máshonnan, mint Oroszországból érkezhet.

Itt már senkinek semmit nem jelent a sztálini idők „láncos kutyázása”, az önálló jugoszláv külpolitika, az el nem kötelezettek mozgalma. Itt és most egy dolog számít csak, Oroszország támogatása. A szerbek persze gyanakvók. Rosszak a tapasztalataik. Volt már, hogy azt mondták nekik: ők a legfontosabbak, aztán mégis magukra maradtak. Emlékeznek még, mit történt 1995-ben, amikor Milosevic magukra hagyta a horvátországi Krajinában élő nemzettársaikat. Emlékeznek még a 150 ezer menekültre, akik buszokkal, traktorokkal elindultak Szerbia felé, mindent maga mögött hagyva. Emlékeznek még 1999-re, amikor ugyanez történt Koszovóban. Vannak, akik Krajinából jöttek ide. Ők már nem mennének sehova. Ha lehet, maradnának. Egy reményük maradt: az orosz támogatás.

Ami úgy tűnik, működik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában befagyni látszik a helyzet. Nincs kompromisszum, nincs határozat. Az oroszok kitartanak korábbi álláspontjuk mellett. A helyzet eldöntetlen. A mai napig negyvenkét ország ismerte el Koszovó egyoldalúan kinyilvánított függetlenségét. Ezzel a számmal nehéz lesz mit kezdeni az ősszel kezdődő ENSZ-közgyűlés 193 tagállamának képviselője előtt. Csendes diplomáciai birkózás folyik. Közeleg a koszovói alkotmány hatályba lépésének időpontja (június 15.), billeg a rendezés lehetősége. Bizonytalanság mindkét oldalon. Ebben a helyzetben jó, ha van valami, amibe bele lehet kapaszkodni. Az északi szerbeknek ez a szilárd pont az orosz támogatás. Egy olyan egyenlet ez, amelynek újabb és újabb ismeretlenjei kerülnek elő, így a végeredmény is kétséges.

Egy absztrakció ez az egész, amelynek szilárd, bronzba öntött valóságaként áll Észak-Mitrovica főterén Grigorij Sztyepanovics Scserbina egykori orosz diplomata. Büszkén, talán kicsit riadtan néz le talapzatáról, próbálja megérteni, mi is történik körülötte. Neki sincs egyszerű dolga.

Itt lehet kommentelni!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

BircaHang

magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média

Magyar Narancs Online

РОДМУВИ - Kakuk György új és régebbi írásai

Gépnarancs

РОДМУВИ - Kakuk György új és régebbi írásai

Pestiside.hu

РОДМУВИ - Kakuk György új és régebbi írásai

Politics.hu

РОДМУВИ - Kakuk György új és régebbi írásai

Ródmúvi

РОДМУВИ - Kakuk György új és régebbi írásai

www.galamus.hu

РОДМУВИ - Kakuk György új és régebbi írásai

Gréczyblog

РОДМУВИ - Kakuk György új és régebbi írásai

Hungarian Spectrum

reflections on politics, economics, and culture

The WordPress.com Blog

The latest news on WordPress.com and the WordPress community.

%d blogger ezt kedveli: