Lábjegyzet
14január 18, 2013 Szerző: Kakuk György
Nem akartam a Galamsuról írni. Elég sokkoló volt, amikor kedden kinyitottam a gépemet és ott állt a főszerkesztő üzenete. Nincs tovább. A Galamus volt, amely hazatértem után befogadott. Egy kivételével nem ismertem a csoport tagjait. Az az egy, Mihancsik Zsófi azonban garancia volt a szakmai és és az emberi tisztességre. Így lettem tavaly szeptemberben a Galamus állandó vendég-szerzője.
Nem akartam a Galamusról írni. Megtették mások. A hvg.hu is. Közöltek egy többé kevésbé tisztességes eulógiát a Galamusról. Az egyik bekezdés, gondolom lelki támasz ez a szerzőnek, belekeveri Gyurcsány Ferencet a Galamusba.
„a Galamus a gyurcsányizmus, a Gyurcsányba vetett hit egyik utolsó ideológiai hídfőállásaként üzemelt. Hitüket nemigen ingatta meg semmi, a diplomaügy sem. Rajongásukat sokszor nevetségesnek láttuk, ám kétségbevonhatatlan, hogy a Nagy Magyar Helyezkedés közepette ők ezt nem számításból tették. Oldalukat akkor alapították, amikor az általuk preferált politikus az országon és az MSZP-n belül is megbukott. Ők viszont nemegyszer kiálltak az ország legnépszerűtlenebb politikusa mellett, akkor is, amikor Gyurcsány korábbi udvaroncainak oroszlánrésze más udvarhoz szegődött, egykori seggnyalóinak többsége más seggek után nézett. Ja, és saját pénzüket kockáztatva teremtettek Gyurcsány melletti fórumot. Az (elv)hűség, a meggyőződés melletti kitartás mint olyan, önmagában akkor is lehet tiszteletre méltó, ha tartalmát vitatjuk,“ írja a hvg.hu.
Én az elmúlt tizenhárom évet, egy öt hónapos magyarországi tartózkodást leszámítva, külföldön töltöttem. Így Gyurcsány Ferenc első és második miniszterelnöksége idején is , csak mint egy előkelő idegen jártam Magyarországon. Nincs hát a mindennapok tapasztalásán alapuló élményem erről az időszakról. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne követtem volna figyelemmel mi történik itthon. Így most azt próbálom megfejteni: mi is lehet az a gyurcsányizmus?
Onnan a távolból, akárhonnan, nekem úgy tűnt, hogy volt egy politikus, aki komolyan gondolta egy modern Magyarország megteremtését.
Onnan a távolból az is látszott, 2006. ősze után, hogy nem fog neki sikerülni. Sem saját pártja sem ellenzéke nem engedte ezt neki. A „puccsot“, amelyet ellene szerveztek, pártbéli és párton kívüli ellenfelei sikeresen végrehajtották.
Onnan még az öszödi beszéd is úgy tűnt, hogy „végre valaki igazat mondott“. Politikai hiba volt persze, mondják most. Morális? Na ne! Lehetett látni azt is, hogy hibázott is sokat. Melyikünk nem teszi.
Onnan az is világos volt, hogy nem próbálta meg saját képre formálni az országot, nem bontotta le a jogállamot. Kompromisszumok nélkül utasította el a szélsőjobboldalt és rettenetes eszméiket. Kiállt a kisebbségek jogaiért, a társadalmi szolidaritásért, az igazságosságért. Nem tette az országot a nemzetközi közösség páriájává. Demokrata maradt. Ha ez a gyurcsányizmus, akkor rendben van, gyurcsányista vagyok.
Ródmúvi 
Bizony ezt az igazságot, már többször megírtuk. Jólesik azonban, hogy mások is egyet értenek megállapításainkal. Az az ember érzése, Gyurcsány Ferenctől az ö igazságától jobban félnek támadói, mint az ellenzékiek összes prominens képviselőjétől. Úgy látszik mind több ember győződik meg értéket képvisel.
Pontos: “A „puccsot“, amelyet ellene szerveztek, pártbéli és párton kívüli ellenfelei sikeresen végrehajtották.” – itt csak az idézőjel felesleges. Bátor, jó írás.
Akik a hvg-nél és másutt Gyurcsánnyal szórakoznak, mindig elfeledik önmaguktól is megkérdezni, mi is az pontosan, amit neki felrónak ? Honnan tudják, amit tudnak? Ez lenne a forráskritika, amit minden újságírónak kötelessége elvégezni, mielőtt tollat/klaviatúrát vesz a kezéhez, azaz a hír forrásának vizsgálata: ki mondja, mikor mondja, miért mondhatja?? (Nem feledem, hogy nekiestek, amikor 2008-ban a kisállamok összefogását szorgalmazta Brüsszelben – mára kiderült, ez lett volna egy járható út az EU-nak is.) Beszopták és oktalanul ismételgették a vádakat, amiket egy GYF-nél messze butább, most már láthatóan és anyagilag egy országnak érezhetően teljesen erkölcstelen és gátlástalan haveri brancs hordott a nép elé. Az ún. ballib újságírók is minden alkalommal elmondták a hazugságot, és követelték, hogy adjon rá választ. Az ismétlés a tudás anyja, segítettek a jónépbe beleverni ezt az “ismeretet”. Egy államférfit akarnak távoltartani a kormányzástól, hogy helyén maradjon kusza agy és balkeze,
A másik: nem hiszem hogy minden vállalkozó, kicsi és nagy, az Orbán-szekér tologatója.Ráébredhettek volna már azok is pedig, hogy irtózatos veszteségeik vannak miatta forintmilliárdokban (pl OTP Csányinak, a Molos Hernádinak stb.), s pedig most jön még a java, az EU-fenyítések sora. De hogy a sajtót ennyire semmibe vegyék, az MSZP se foglalkozik azzal, hogy legyen neki – nincs is, nem is lesz belőlük semmi, a politikához innen látszik, nem értenek. A Klubrádió is mutatja, a Galamus is, a Népszava is, hogy nem tudnak maguk mellé állítani pénzes embereket. Márpedig média nélkül nem megy.
A harmadik: Orbán magánbosszúja, amihez fityiszbeli társai asszisztálnak, az, hogy KIHÚZZÁK az egzisztenciát az ellenfeleik, az ellenzék alól. Észre kellene venni, és észhez térni, nem megvárni az utolsó órát.
Kedves Kakuk Ur,
Mar regota akratam egy pozitivot “beszolni”, hat most megteszem. En (sajnos) otthon voltam a 2006-os “esemenyek”-nel, es teljesen vilagos volt otthonrol is, hogy mi tortenik (termeszetesen azert jo, hogy ezt most mar tobben is elmondjak). Most mar egy idejen nem vagyok otthon (halaistennek), de innen (eleg tavolrol) is eppen olyan tisztan latszik az erkolcstelen bunkossag es a nep beegetese mint otthon. Es egyetertek, Mihancsik Zsofia kituno. Tovabbi jo munkat, Geza
Kedves Kovacs ur. Koszonom
A mai Magyarországon sokszor látom, hallom és megdöbbenek azon, hogyan tudnak ,- eddig általam tisztelt – emberek, úgy beszélni egyes Tv.csatornákon Gy.F.-ről, mintha egy megrögzött bűnöző lenne, aki ország világ előtt megalázta Magyarországot. Ezzel azt is szeretném jelezni, oda az addigi tiszteletem. Nem győzött meg senki Gy.F.alávalóságáról, mint ahogy a jelenleg regnáló premier soha el nem múló érdemeiről.Sőt nekem, aki egy vagyok az egyszerű sajtófigyelő, gondolkodó állampolgárok közül, kifejezetten az az érzésem, hogy az egyik egy nagy formátumú, jó politikussá válni alkalmas, nyílt, barátságos és despota allűröktől mentes ember, míg a másik egy mindenáron népvezérré válni akaró, populista, a tévutak között mindig a roszabbikat választó, a megtévesztett szövetségest könnyedén hátbaszúró, érzelmileg labilis, sértődékeny,a politikai erkölcs alapvető normáit gátlástalanul eltaposó , gyenge és befolyásolható, kifejezetten rossz politikus, aki eddigi magatartásával a legnagyobb károkat képes okozni.Ezt tudom kivenni a médiák különböző időben, különböző események kapcsán lehozott híreiből.Sajnálom.A szocialisták eladták kilóra azt az embert, aki nem költözött külföldre, nem tört össze, bármekkorát is csalódott elvbarátaiban.Nem fordult ügyészséghez, bírósághoz, itthon maradt, állja ezt a minden oldalról érkező sározó rohamot, mert bizonyára tudja, van annyi ereje, tudása, vezetői képessége, jogismerete és emberismerete, hogy a felfogadott piszkoskodók nem árthatnak neki. Akik persze mindent elhisznek, csak azok szájából hangozzék el, akik éppen most..- azok véleménye pedig nem számít.A nép, az Isten adta nép most éppen utazik a következő békemenetre. Micsoda szégyen ez.
Nem sok ilyen szituáció akadt a legújabbkori magyar politikában, azt hiszem sokan fogunk emiatt is szégyenkezni, jóllehet, általános és politikai kulturáltságunk elmaradottságáért talán nem nekünk kellene.Számomra nagyon tanulságos ez az egész. Valóban új korszak megnyitása előtt állhatunk. Számomra a továbbiakban már nem az a fontos hogy hívják a premier minisztert. Nem is kellene hogy érdekeljen. Legyen szakembercsoport vezetője, ne uralkodjon, hanem szolgáljon.Kapjon olyan fizetést, amelyből akkor is marad egy bizonyos hányad, ha azt mondják neki, : …köszönjük, elég.Soha többé nem fordúlhat elő, hogy egyszemélyi és kézivezérlésü országgá legyünk.A hatalom az ország népéé és nem egy 20 éven át beteges ragaszkodással, aljas trükkökkel kifundált politikai és gazdasági haszonleső , kis stilü uralkodói csoport ragadja magához a teljhatalmat, hatalmas és éveken át tartó poulista média kampánnyal, aminek már se vége, se hossza.Ez természetesen minden, a hatalomért ácsingózó politikai érdekcsoportra vonatkozik. A szocialista párt még sokáig kell gondolkozzon azon, milyennek is kell lennie egy szocialista pártnak a piacgazdaság keretei között. Az álszent, szemforgató kereszténydemokraták is jobban teszik, ha a tisztességes progresszió felé fordítják arcukat. Biztosan van ilyen, találják meg. Én nem látok a kulisszák mögé, én mindössze egy normális, európai és magyar országban szeretném tudni a gyerekem és az unokám jövőjét. Én már nem tudok változni, de nem is szeretnék, mert még összevagdosnám a képem a reggeli borotválkozáskor.
Azt gondolom, Gyurcsány Ferenc már régen a “mocskolódás” felett áll. Minél jobban be akarják mocskolni, ő annál erősebb, tisztább lesz. Belátom nehéz tolerálni, ha valakit ok nélkül bántanak, nekem se mindig sikerül, Aki pedig nem így gondolja, az hagy káromkodjon tovább, Gyurcsány Ferenc attól csak hitelesebb lesz, egyre több ember szemében. Gyurcsányista vagyok és leszek.
Csodás László Akkor is megemelném a kalapom,ha nem értenék egyet.
Szerintem nem csak Gyurcsányt, de ellenfeleit is minősíti, hogy még ma is vele való relációjában határozza meg magát a politikai mezőny.
Korunk egyetlen valamirevaló magyar politikusának megbuktatására ellenzéke alkalmazott módszerek, párttársai pedig jellemgyengeségük okán nemigen lehetnek büszkék.
:O)))
PLT Gyurcsány-fóbiás. Gőze sincs, mi van a Galamuson. Ne is legyen. Olvassa a nyüzsit!
“Innen” is úgy tűnt, hogy végre valaki igazat mondott…
Legalább is a normálisan gondolkodók számára, mert az akkori ellenzéknek sajnos ez egy feladott labda volt, amit sajnos le is csapott…Szomorú, hogy ezt meglovagolva jutottunk oda, ahol most vagyunk 😦 Én a beszédet nyomtattam volna ki megtekintés céljára az önkormányzati asztalokra…
“…Onnan még az öszödi beszéd is úgy tűnt, hogy „végre valaki igazat mondott“. …”
Exakt.
Ùgy értelmeztem, hogy a beszéd egy pont volt a mondat végén. Eddig és nem tovább. Ezentúl akkor másként lesz.
Ami Gyurcsányt illeti, hát, úgy tünik külhonból, hogy lassan a táblán, amivel emberek védelmében néha vonul, állhat, hogy “Èn is Gyurcsány vagyok”.
Lásd a galamuson”Hazudott e Gyurcsány?”
Szerintem nem csak Gyurcsányt, de ellenfeleit is minősíti, hogy még ma is vele való relációjában határozza meg magát a politikai mezőny.
Korunk egyetlen valamirevaló magyar politikusának megbuktatására ellenzéke alkalmazott módszerek, párttársai pedig jellemgyengeségük okán nemigen lehetnek büszkék.
PupU minden szavával egyetértek
igaz, igaz, Gyurcsány européer politikus volt, de nekünk mindig csak Mohács kell. Hadd lám, Uramisten, mire megyünk mi ketten!